Van az a könyv, amit pont a bestseller léte miatt félve nyit ki az ember. Kíváncsi, de ott motoszkál benne, hogy csalódás lesz. Nos, ez a regény nem az. Thriller a javából, olyan feszültséggel teli atomoszférával, közepesen lassú történetszövéssel, amely letehetetlenné teszi.

A könyv a családi erőszakot, az alkohol- és drogproblémákat járja körül; a könyvismertetők szerint. Ebből a három fogalomból azonban semmi sem érvényesül olyan mélységben, ahogy azt egy függő szereplőtől elvárná az ember. Szerintem a könyv a társfüggőségről, annak személyiség- és viselkedésbeli követezményeiről szól.

A regényben a lelki függőség összekapcsol olyan embereket, akik a másikban pont azt a sérülékenységet keresik, amely révén a saját érzelmi porblémájukat gyógyítani tudják, vagy úgy, hogy gyengék maradnak, vagy úgy, hogy nyíltan megélhetik a személyiségük sötét oldalát. Nem véletlenül kell a párkapcsolathoz két ember, nem véletlenül kell az elnyomóhoz elnyomott. 

A regény nem magyarázza a motivációt, nem magyarázza, hogy a szereplők mit miért tettek vagy tesznek. Az író három nő emlékeiből rakja össze a történetet, három szemszögű komplexitásban, amelyet sikerült remekül megoldania úgy, hogy a könyvben nincs logikai bukfenc.

A regény igazi érdeme azonban mégiscsak az, ahogy a szereplőket lélektanilag lecsupaszítja úgy, hogy minden értelmet nyer: nincs jó és rossz, mindenki áldozat és elnyomó egyben. A kérdés csak az, hogy mihez vezet, ha az egyensúly vagy az egyik, vagy a másik oldalra billen.

Nincs jellemfejlődés, nem is illene a szinte tényszerű emlékképekből összerakott történethez. Jellemkibontakozás van. Ha így látjuk a szereplőket, tökéletesen érthető, hogy a gyenge az erős, az erős a gyenge. Az érett az éretlen, az éretlen az érett. A kettőség azonban minden szereplő sajátja, ettől lesznek emberiek, és így még a "rossz" is érthetővé válik. Az olvasó eljuthat arra a pontra, hogy szétválasztva a jellemet a tettektől, képes ítélkezés- és érzelemmentesen, csak a cselekedetekre fókuszálva, a morális dilemmát megoldani.

Azonban minden a társfüggőségből ered, minden ide tér vissza. Az író pontos precitizással festi meg a szeretethiány pokoli és pokolba vezető játékát. Ehhez képest a krimiszerűség csak díszlet, arra szolgál, hogy a felszín mögé lássunk, bár ennek kibontását is mesterien szövi a szerző. A cselekmény két kérdésben összefoglalható: ki ölt és miért? A lényeg a pszichológiában rejlik. 

A megtört emberek regénye és reménye a könyv. Papírzsebkendőt készítsünk, ha sebeket akarunk tépegetni.