Mostanában, azaz körülbelül két hete rákattantam a Gyilkos sorokra. Mindig imádtam, és olyan nehéz volt kifognom, ha a tévében ment, és ez most is így van. Tény, hogy kiadták DVD-n is rettenet pénzért, de az az igazság szerintem, hogy epizódonként egyszer nézhető sorozatról van szó. Legalábbis számomra többször élvezhetetlen, viszont minden epizód után nyomom is a következőt. Iszonyúan kikapcsol, lelazít, és esti szórakozásnak tökéletes. Na, meg a vasárnapi délutáni szundi előtt is nagyon jó. Meg úgy mindenkor. 

Angela Lansbury love:

Szóval krimi forever. Átrágtam magam végre - John Grisham aktuális elmaradásai után - két skandináv krimin. Még beszélni sem tudok róluk egyelőre, nemhogy írni.

Az én Miss Marple-en, Poirot-n szocializálódott gyomromnak egyelőre túl sok a vér és a perverzió... De mint a gyerek, kíváncsi vagyok. Majd eljön annak is az ideje, hogy megfogalmazzam, hogy szeretem-e a műfajnak azt a verzióját, amit a skandinávok művelnek. Egy dolog nagyon tetszik: a XXI. századi, valódi jelen. Egyelőre még gyomorsav lekötőt szedek rá.